Megkeseredve

0

Biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor 100%-osan nem tud magával kiegyezni. Soha nem voltam tökéletes, s nem is gondoltam ezt magamról soha sem, de kérdem én, Van olyan, hogy valaki totálisan, full tökéletes? Kétlem. Általában elrontok mindent, amibe belekezdek, s nincs ez másképp a szerelemmel se, de ezt most nagyon szeretném, ha nem romlana el. Olyan nagy kérés ez? Igen, szörnyű a természetem, de ez azért van, mert önmagammal se vagyok megbékélve. A szótáram leggyakoribb szavai a >>Sajnálom és a Bocsánat<<, s jó lenne, ha nem kellene mindig csak bocsánatot kérnem attól, akit a világon mindennél jobban szeretek. :(

Az az örökös...

0

Az az örökös megfelelni akarás ott van mindenkiben, aki úgy érzi, hogy nem elég jó valamihez/valakihez. Én is ebben tengődöm, mint sokan mások, de vajon miért? Miért nem érzem úgy, hogy elég jó lennék? Ez örök kérdés marad, úgy hiszem.

Tegyük fel, hogy valaki sokat változik egy az életében bekövetkező fordulat hatására, de ez még mindig nem elég. Mindig jobbat, többet vár a fordulat és akkor jön az örök ,,hiszti", hogy semmi sem jó, sehogy sem jó. Mondok valamit: Ha kialakul a kompromisszum, akkor működik a változás, máskülönben megcsömörlik az élet és az ember benne...

Véletlennek tűnő...(Karácsony-elő)

0

Véletlennek tűnő picike varázs,
Megannyi apró villanás.

Olyan lesz az ünnep újra,
Mint mikor az angyalok táncolnak.

Fennséges, mennyei csoda,
Mit a nagyok nem látnak.

Egy kicsiny gyermek szeme
Még látja a lényeget,

Hogy mi is a tiszta szeretet.

Gyermeki szemmel minden egyszerű,
Minden szép és nagyszerű.

/2018.11.19./

Árnyas fák alatt...

0

Árnyas fák alatt osont el az Ősz,
Majd mögötte zord Tél jött.
A Tavasz még várat magára,
De végül ideért március hatodikára.

Üdvözöllek, te csodálatos,
Végre látom mosolygós arcod.
Egész télen Téged vártunk,
Hogy levehessük meleg kabátunk.

A bundás cuccokban nem lehet mozogni,
Legyen az sapka, kabát, vagy vastag zokni.
S te kedves Nyár,
Mindenki már csak Téged vár!

/2018.03.07./

Szárnya szegett madár

0

Rabja a házának,
Egy nyomasztó kalitkának.
Nem élhet szabadon, nem énekelhet,
Pedig ő a valóságban úgy létezne.

Korlátolják a rácsok, melyet
Gondosz emberek emeltek.
Szárnya kókadt már,
Ahogy újra és újra neki szállt.

Ki akart törni, de nem tudott,
Hiába is akarhatott.
Így inkább búsan dalolászott.

Az emberek szívesen hallgatták,
Vérző szíve dallamát,
Pedig nem erre várt.

Volt, ki tanáccsal látta el,
Élete jobb mitől lehetne,
De ő nem figyelt a jó intelemre.

Szárnya szegett rab madár,
Dalolj hát, verselj, hív a világ!
Mutasd meg, amire az ember vár...

/2018.01.25./

Ui.: ezt a verset egy nagyon kedves ismerősöm ihlette...

Szeretni

0

Van egy szó, talán a legszebb: a SZERETET.

Szeretni és egyszerre szeretve lenni a legjobb dolog a világon. S hogy ő szeret, az felülmúlhatatlan érzés. Én is szeretem őt, aki hirtelen robbant be a mindennapjaimba, s letaglózott az odaadásával. Nem utolsó erény a kedvesség sem, ami szintén jellemző rá. Annál szebb dolog nem is történhetett volna velem, minAat hogy megismertem a szerelmemet, aki megváltoztatott engem. Amiért nem lehetek elég hálás neki. <3 ez most valami nagyon új, ami már rég hiányzott az életemből...

Boldogság, az mi?

0

Ismeritek azt az érzést, anikor nem mertek szeretni, mert féltek egy újabb csalódástól?

Én túl jól is ismerem... Félek, hogy ugyanabba a hibába fogok beleesni, pofával előre. Hogy újra csak elrontom, s elveszítek valakit, aki közel került a szívemhez. Szeretem, ha egy fiú tart annyira, hogy megkérdezze, leszek-e a barátnője. Szeretem érezni, ha szeret valaki... S szerintem ez egyáltalán nem olyan nagy bűn. Talán csak nem ebbe a századba való... A mai világban ez már nem  ,,divat", a fiú nem visz virágot a lánynak (tisztelet a kivételnek), és nem hívja randira se... Nem hozza fel a témát... Még csak meg sem közelíti.

Egy ilyen világban hiába is várok valamimindent elsöprőre, valami lángolóra... (mondjuk, nem is feltétlen ez a cél) A boldogság a nagy kérdés... Létezik olyan, vagy valóban csak egy pillanatnyi állapot? Valami olyan, amit megszokunk, és ezért aztán már nem is olyan nagy dolog? Vajon igaza volt Kosztolányinak?

Nagy dilemma ez, s válaszok nehezen találhatók... Rájöttem, hogyha túl hamar vallok a valódi érzéseimről, akkor annál jobban fog fájni, ha már nincs kit szeretni...

A szerelemről

0

Szerelmesnek lenni csodálatos dolog, főleg, ha viszonzott is... Mi van azonban, ha az a bizonyos rózsaszín kod feloszlik? Erről szól eme kis eszme futtatás.

Az ember sokszor csalódik, mire eljut a boldogsághoz.. Ha két szív egyszerre dobban, s mindkettőtök hasonlóan gondolkodik, akkor megvan az esély egy tartalmas kapcsolatra.. Igen, felmerülhet a kérdés, hogy milyen is az... Mindenképpen olyan, ami nem pusztán testiségekre korlátozódik... Kell a megértés és az egymásban való hit, hűség és bizalom. Ezek nélkül egy kapcsolat se lehet túl hosszú életü. Fontos, hogy a hibáival együtt tudjunk elfogadni valakit, mert ennek hiánya konfliktusokhoz vezet, majd később talán szakításhoz.

Ne szeresd

0

Tudod, mi a rossz? Ha a volt barátod/barátnőd,- akit szeretsz- egy sziára se méltat, mert nagyobb a büszkesége annál.

Amikor várod, hogy lásd, pedig tudod, hogy rád se fog nézni, mert valamiért haragszik rád; mert ő is a hallott pletykák alapján ítéli meg az embereket... Aztán meg még udvariaskodna veled... Látod, ahogy egy padon ül egyedül, a parkban, zenét hallgat és látható, hogy teljesen maga alatt van. Talán az bántja, hogy Téged összetört...

És hogy ennél mi is az, ami ezerszer rosszabb? -Hogy szereted, még akkor is, ha egy seggfej/hülye liba. És hiányzik minden másodpercben.

Haragszol rá, amiért ezt tette veled, s haragszol magadra, azért, mert szereted; mert hiányzik, hogy azt mondhasd neki újra, hogy szereted. Szeretnéd visszakapni, s újra boldognak lenni. Nélküle magányos vagy és elveszett, és nem segít semmi. Túl kellene lépni, de te nem bírsz, mert fogvatart az iránta érzett szerelem. Újra fontos akarsz lenni a szemében, éreztetni, s érezni a köteléket.

De ez már nem fog megtörténni, mert neki nincs szüksége Rád, te pedig a gödörben vergőtsz, melybe belelökött. Nem bírsz nem Rá gondolni. Nem tudod kitépni a szívedből az érzelmeket, nem tudod semmissé tenni a múltban történt közös emlékeket, mert SZERETED!

Lásd a jót

0

Csodák (3.)

-Debora, kérlek vidd le a szemetet.-szólt anya egyik reggel.
Felvettem a nagy fekete zsákot és kisétáltam vele. A konténerhez érve megdöbbenve pillantottam meg valami sérült állatot a kukák között. Szemmel láthatóan alig élt. Levettem a pulcsim. Nem érdekelt a hideg, csak a tudat, hogy segíthetek. Felvettem és közelebbről megpillantva felfedeztem, hogy egy néhány hónapos kiscica.

-Hát, veled mit tettek?-kérdeztem a szürke cicától.
Hazaérve megmutattam anyának, aki hívta az állatorvost. Az állatorvos fél órán belül kiért. Azt mondta, hogy addig próbáljuk megitatni.

-Sürgősen be kell vinni az állatklinikára. Nagyon sok folyadékra, infúzióra és ellátásra van szüksége.-mondta a doki.

Amikor a kis Celly-t bevittük, azonnal kiderült, hogy meg is kell műteni és hogy talán amputálni kell az egyik lábát. Ott sírtam a váróban, amikor ezt meghallottam.

A műtét három órás volt, majd a mély altatásban lévő kismacskát átvitték egy megfigyelő szobába, ahol kamerán figyelték. A kis szájába cső vezetett, így táplálták. Amikor megláttam, milyen pici a nagy kék ,,ágyon", a szívem majd' megszakadt érte.

-Anya, ha Celly meggyógyul, megtarthatom?
-Jaj, kicsim... Nem biztos, hogy...
-Túl fogja élni. Erős.

És igazam lett. Celly nem csak hogy túlélte a műtétet, de még a lábát sem kellett amputálni.
Kissé biceg, ami érthető is, de boldog életet él a másik macskánk mellett :)