Árnyas fák alatt...

Árnyas fák alatt osont el az Ősz,
Majd mögötte zord Tél jött.
A Tavasz még várat magára,
De végül ideért március hatodikára.

Üdvözöllek, te csodálatos,
Végre látom mosolygós arcod.
Egész télen Téged vártunk,
Hogy levehessük meleg kabátunk.

A bundás cuccokban nem lehet mozogni,
Legyen az sapka, kabát, vagy vastag zokni.
S te kedves Nyár,
Mindenki már csak Téged vár!

/2018.03.07./

Szárnya szegett madár

Rabja a házának,
Egy nyomasztó kalitkának.
Nem élhet szabadon, nem énekelhet,
Pedig ő a valóságban úgy létezne.

Korlátolják a rácsok, melyet
Gondosz emberek emeltek.
Szárnya kókadt már,
Ahogy újra és újra neki szállt.

Ki akart törni, de nem tudott,
Hiába is akarhatott.
Így inkább búsan dalolászott.

Az emberek szívesen hallgatták,
Vérző szíve dallamát,
Pedig nem erre várt.

Volt, ki tanáccsal látta el,
Élete jobb mitől lehetne,
De ő nem figyelt a jó intelemre.

Szárnya szegett rab madár,
Dalolj hát, verselj, hív a világ!
Mutasd meg, amire az ember vár...

/2018.01.25./

Ui.: ezt a verset egy nagyon kedves ismerősöm ihlette...

Szeretni

Van egy szó, talán a legszebb: a SZERETET.

Szeretni és egyszerre szeretve lenni a legjobb dolog a világon. S hogy ő szeret, az felülmúlhatatlan érzés. Én is szeretem őt, aki hirtelen robbant be a mindennapjaimba, s letaglózott az odaadásával. Nem utolsó erény a kedvesség sem, ami szintén jellemző rá. Annál szebb dolog nem is történhetett volna velem, minAat hogy megismertem a szerelmemet, aki megváltoztatott engem. Amiért nem lehetek elég hálás neki. <3 ez most valami nagyon új, ami már rég hiányzott az életemből...

Boldogság, az mi?

Ismeritek azt az érzést, anikor nem mertek szeretni, mert féltek egy újabb csalódástól?

Én túl jól is ismerem... Félek, hogy ugyanabba a hibába fogok beleesni, pofával előre. Hogy újra csak elrontom, s elveszítek valakit, aki közel került a szívemhez. Szeretem, ha egy fiú tart annyira, hogy megkérdezze, leszek-e a barátnője. Szeretem érezni, ha szeret valaki... S szerintem ez egyáltalán nem olyan nagy bűn. Talán csak nem ebbe a századba való... A mai világban ez már nem  ,,divat", a fiú nem visz virágot a lánynak (tisztelet a kivételnek), és nem hívja randira se... Nem hozza fel a témát... Még csak meg sem közelíti.

Egy ilyen világban hiába is várok valamimindent elsöprőre, valami lángolóra... (mondjuk, nem is feltétlen ez a cél) A boldogság a nagy kérdés... Létezik olyan, vagy valóban csak egy pillanatnyi állapot? Valami olyan, amit megszokunk, és ezért aztán már nem is olyan nagy dolog? Vajon igaza volt Kosztolányinak?

Nagy dilemma ez, s válaszok nehezen találhatók... Rájöttem, hogyha túl hamar vallok a valódi érzéseimről, akkor annál jobban fog fájni, ha már nincs kit szeretni...

A szerelemről

Szerelmesnek lenni csodálatos dolog, főleg, ha viszonzott is... Mi van azonban, ha az a bizonyos rózsaszín kod feloszlik? Erről szól eme kis eszme futtatás.

Az ember sokszor csalódik, mire eljut a boldogsághoz.. Ha két szív egyszerre dobban, s mindkettőtök hasonlóan gondolkodik, akkor megvan az esély egy tartalmas kapcsolatra.. Igen, felmerülhet a kérdés, hogy milyen is az... Mindenképpen olyan, ami nem pusztán testiségekre korlátozódik... Kell a megértés és az egymásban való hit, hűség és bizalom. Ezek nélkül egy kapcsolat se lehet túl hosszú életü. Fontos, hogy a hibáival együtt tudjunk elfogadni valakit, mert ennek hiánya konfliktusokhoz vezet, majd később talán szakításhoz.

Ne szeresd

Tudod, mi a rossz? Ha a volt barátod/barátnőd,- akit szeretsz- egy sziára se méltat, mert nagyobb a büszkesége annál.

Amikor várod, hogy lásd, pedig tudod, hogy rád se fog nézni, mert valamiért haragszik rád; mert ő is a hallott pletykák alapján ítéli meg az embereket... Aztán meg még udvariaskodna veled... Látod, ahogy egy padon ül egyedül, a parkban, zenét hallgat és látható, hogy teljesen maga alatt van. Talán az bántja, hogy Téged összetört...

És hogy ennél mi is az, ami ezerszer rosszabb? -Hogy szereted, még akkor is, ha egy seggfej/hülye liba. És hiányzik minden másodpercben.

Haragszol rá, amiért ezt tette veled, s haragszol magadra, azért, mert szereted; mert hiányzik, hogy azt mondhasd neki újra, hogy szereted. Szeretnéd visszakapni, s újra boldognak lenni. Nélküle magányos vagy és elveszett, és nem segít semmi. Túl kellene lépni, de te nem bírsz, mert fogvatart az iránta érzett szerelem. Újra fontos akarsz lenni a szemében, éreztetni, s érezni a köteléket.

De ez már nem fog megtörténni, mert neki nincs szüksége Rád, te pedig a gödörben vergőtsz, melybe belelökött. Nem bírsz nem Rá gondolni. Nem tudod kitépni a szívedből az érzelmeket, nem tudod semmissé tenni a múltban történt közös emlékeket, mert SZERETED!

Lásd a jót

Csodák (3.)

-Debora, kérlek vidd le a szemetet.-szólt anya egyik reggel.
Felvettem a nagy fekete zsákot és kisétáltam vele. A konténerhez érve megdöbbenve pillantottam meg valami sérült állatot a kukák között. Szemmel láthatóan alig élt. Levettem a pulcsim. Nem érdekelt a hideg, csak a tudat, hogy segíthetek. Felvettem és közelebbről megpillantva felfedeztem, hogy egy néhány hónapos kiscica.

-Hát, veled mit tettek?-kérdeztem a szürke cicától.
Hazaérve megmutattam anyának, aki hívta az állatorvost. Az állatorvos fél órán belül kiért. Azt mondta, hogy addig próbáljuk megitatni.

-Sürgősen be kell vinni az állatklinikára. Nagyon sok folyadékra, infúzióra és ellátásra van szüksége.-mondta a doki.

Amikor a kis Celly-t bevittük, azonnal kiderült, hogy meg is kell műteni és hogy talán amputálni kell az egyik lábát. Ott sírtam a váróban, amikor ezt meghallottam.

A műtét három órás volt, majd a mély altatásban lévő kismacskát átvitték egy megfigyelő szobába, ahol kamerán figyelték. A kis szájába cső vezetett, így táplálták. Amikor megláttam, milyen pici a nagy kék ,,ágyon", a szívem majd' megszakadt érte.

-Anya, ha Celly meggyógyul, megtarthatom?
-Jaj, kicsim... Nem biztos, hogy...
-Túl fogja élni. Erős.

És igazam lett. Celly nem csak hogy túlélte a műtétet, de még a lábát sem kellett amputálni.
Kissé biceg, ami érthető is, de boldog életet él a másik macskánk mellett :)

Csodák (2.)

Zoé

Volt egyszer egy álmokkal teli fiatal lány, Zoé. Zoé arra vágyott, hogy egyszer majd híres énekesnő lesz, azonban egy szörnyű baleset következtében elvesztette a hangját, mert a hangszalagjai súlyosan sérültek, és nem lehetett megműteni. Zoé sírt, mert elvesztette a legszebb álmát.

Történt egy nap, hogy a lány írt egy dalszöveget, amely arról szólt, hogy mennyire hiányzik neki az álma, és mennyire szeretné, ha hallanák a fájdalmát. Volt Zoénak egy legjobb barátnője, Kira.
Kira megtalálta a megoldást.

Kira bátyja egy együttesben játszott New Yorkban, ahonnan a lány haza hívta.
-Kérlek, csak ti tudtok neki segíteni.
-De, Ky... Tudod jól, hogy nem lehet csak úgy itt hagyni a turnét. 
-Tedd meg, kérlek. Gyertek haza. Félek, hogy esetleg valami hülyeséget fog csinálni...
-Jól van, szombaton érkezünk, de az adósom vagy.

Amikor eljött a szombat, Kira elrángatta a barátnőjét a repülőtérre. Zoé nem akart menni, de Kira azt mondta neki, hogy ez vissza nem térő alkalom. A lány tudta, hogy a barátnője nagy rajongója az együttesnek, úgyhogy meg sem lepődött amikor az a nyakába ugorva ,,ujjongott".
-Szia. Bizonyára te vagy Zoé.-nyújtott kezet Matt, Kira bátyja.
Zoé hevesen bólogatott, bár kissé zavarban volt.
-Kira azt mondta, írtál egy nagyszerű dalszöveget és azt szeretnéd, hogy mindenki megismerje az álmodat, a történeted. Szeretnék én éenni a hangod.

Zoé szemében könny csillant.
-Szeretném megmutatni a világnak, hogy ki vagy te. Szeretnénk, ha rendben lennél. Kira szerint gyönyörű hangod van. Azt is jó lenne hallani egyszer.
-Zoé, jól vagy?-kérdezte Kira, látva barátnője elsápadt arcát.
A legnagyobb álma válhatna valóra, és most, hogy ott áll a küszöbén, megrettent.

Amikor beértek a stúdióba, Zoé pánikba esett. Másfél éve némaként élt, és az, hogy újra beszélhessen, énekelhessen... az volt a legnagyobb vágya.
Odaadta a dalszöveget az egyik kedvenc együttesének. Matt elolvasta, és elismerően bólintott.
-Ez bámulatos. Tetszik, ahogy bizonyos kifejezéseket használsz. Tetszik, hogy érezteted a kétségbeesettségedet. 
Zoé egy lapra kezdett írkálni valamit.
,,ÉS EL TUDOD ÉNEKELNI?" 
-Persze. Örömmel leszek a hangod.
Zoé egész nap ragyogott, amíg hallgatta, ahogy Matt összerakja a dalt.
Amikor Matt köszönt el, Zoé félénken átölelte.
-Köszönöm.-tátogta, amikor elhúzódott.

Egy hét múlva készen állt a DAL. Zoé a koncertre éjfekete ruhát vett fel, mely a hátát szabadon hagyta, és a térdéig ért.
-Gyönyörű a ruhád!-kiáltott fel Kira, amikor meglátta barátnőjét.
Zoé mosolyogva bólintott.

Matt felállt a színpadra, és amikor megszólalt, Zoé elsírta magát.

-Ma egy nagyszerű zeneszerző és énekes hangja leszek. Szeretném bemutatni Zoét.

Zoé felment a színpadra a fiú mellé és mosolyogva integetett.
-Ennek a lánynak káprázatos a kisugárzása és az akaratereje. Nem tud beszélni egy baleset miatt, de írt egy dalt, amit szeretnék elénekelni.

A koncert után az emberek körbeujjongták a lányt, akinek patakokban folytak a könnyei. Ismerték a számát és a nevét.

 

...........

Volt egyszer egy fiatal lány/nő, akinek voltak barátai, akik szerették. Neki ez mégsem volt elég. Nem csak hogy nem volt megelégedve magával, egyszerűen utálta magát. Amikor mosolygott, akkor ragyogott. Mégis többször volt szomorú... Apránként eltűntek mellőle az emberek, amiért nem nyitott feléjük. A lány magányos volt. Fel akarta már oly sokszor adni. De valamiről mindig megfeledkezett. Hogy van valaki, aki hosszú ideje a barátjának tartja, aki még a sündisznó-effektus ellenére is próbálja őt jobb belátásra bírni... A lány elmart maga mellől sok embert, mert úgy érezte, nem érdemli meg, hogy törődjenek vele... Fogalma sem volt arról, mennyi mindenben is hasonlít a másikra, aki továbbra is kitartott mellette. Őt is el akarta marni, többször is, de az nem tágított, továbbra is kitartott a lány mellett. Hiába is választotta őket el egy fél ország, ő hitt benne, hogy nincs értelme elmarni... De apránként ő is belefárad majd a kitartásba, hiába a makacssága és a barátsága. Ő nem ér senkinek semmit... Neki is ugyanúgy eltűnnek emberek az életéből, nála ez egy körforgás. Nem szereti elveszíteni a barátait, mert nélkülük már nem lenne. Az igaz barátai tartják benne még az élethez való erőt, ahogyan a lány is, aki bár el akarja marni magától, ő ezt nem akarja...

Mintha a régen elvesztett másik nővérét kapta volna meg a lány személyében. Ő nem akart az a lány lenni, akit soha senki nem ért meg. Ő az akart lenni, akinek stabil az élete, vannak állandó emberek az életében. Túl sokat vesztett. nem akart többet...

Sírom

Fekete ruhás emberek érkeztek,

Névtelen a halott, kit kísérnek.

A halott én vagyok, egymagam,

Magányban, ahogy élve voltam.

Nem siratnak, csak néznek,

Elfelejtették már nevem.

 

Nem kell a sajnálatuk, csak

Hogy békében nyugodni hagyjanak.

Nem vágyom már semmire,

Aludni csak, s nem gondolkodni...